A lovaglás egész életemben bakancslistás volt gyermekkorom óta, de valahogy soha nem szakítottam rá időt, energiát, nem került előtérbe. Imádtam már akkor is a lovakat, de mindig másmerre vitt az élet. Egészen addig, amíg Szerelmetes Férjemtől a 40.-ik születésnapomra kaptam egy lovardalátogatást és ezzel együtt egy 10 alkalmas lovaglóbérletet, és ezzel el is kezdődött az életemben ez a szakasz, ami azóta is töretlenül tart! 🙂 🙂 🙂
De most nem magamról szeretnék mesélni …. biztosan sokatoknak ismerős már a történetem, így a lassan 13 éves kisfiamról, Kevinről említenék néhány szót!
Aki ismeri, tudja, Ő olyan #anyamajma a szó jó értelmében, így mivel én elkezdtem lovagolni, ő is jött, és ki is szerette volna próbálni, és ki is próbálta! Az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt számunkra, hogy valamiféle különleges kisugárzása lehet, amit a lovak éreznek és szuper kapcsolatot tud kialakítani velük.
Ahogy telt az idő, egyre jobban belemerültünk a lovaséletbe, és megvásároltuk #DiamondSlidert, egy akkor 11 éves, nagyon jól képzett quarter horse lovat, akit azóta is imádunk és nekünk a világon a legszebb, legjobb, legokosabb, legaranyosabb #KentaurLóGyerek a világon! 🙂
Az ő western világa hozta magával a következő éveket, megtaláltuk azt a lovaglásformát, ami mostanra az életformánk lett, bekerültünk egy profi csapatba, akiket imádunk és talán ők is szeretnek minket 🙂 és a legjobb a #pálteam, ahol a megfelelő edzéseket és képzést kaphatjuk, és Dáci otthonra lelt Áporkán a @RainbowRanch-en, és azóta is #boldogló 🙂
Szóval Kevinem és az ő lovaskarrierje…. egy tarka pónin, vagyis inkább egy a #világlegszuperebbwesternPoncsiján kezdte a pályafutását, nagyon jól működtek együtt, hamar elsajátított mindent, Poncsika megtanította őt az alapokra és a 2019-es versenyszezonban a Western Pleasure Walk Trott kategóriában országos bajnoki címet szereztek együtt! Borzasztóan boldogok voltunk, mert bár ez egy alapkategória, és Kevin 2018 augusztusában ült először western stílusban, western lovon, de egy szuper edzőpáros és egy szuper Poncsi segítségével eljutott egy szintre, rövid idő alatt!
Az OB után csapongtunk, tovább kellene lépnie Kevinnek, fejlődni szeretne, kipróbált több lovat is az edzések alkalmával, de valahogy a #szeretemőketAnya,de…..-ig jutottunk, és mindenhol hiányzott az összhang 🙁
Sokáig fontolgattam a gondolatot, jó sokáig – mivel lóirigy vagyok 😀 -, rendben, próbálja ki néha Dácit, hiszen az #ÉnLovam nagyon szuper képzést kapott az élete során, van versenytapasztalata, jóindulatú, biztosan “néha” tanulhatna tőle Kevin!
Szóval elkezdődött a párosuk története, és 2020 tavasszal elkezdtek “néha” együtt dolgozni, hogy majd talán tudnak a következő versenyévadra együtt készülni! Persze azért nem mindig, mert Anya lóirigy ám, nehogy túlzásba vigyék ám! 😀
És itt szólt közbe sajnos a Covid hullám, ami miatt keveset tudtunk menni, volt lezárás is, amikor egyáltalán nem volt edzés…. és aztán jött a hír, törlik a 2020-as versenysorozatot 🙁
Időközben belépett az életünkbe egy új csillag, júniusban Kevinem lótulajdonos lett, megkapta álmai lovát #StrudelWhiteStar-t, aki azóta is a szíve, és nekem egy újabb kisfiam lett, és imádjuk, de az ő történetük megér majd egy újabb írást, maradjunk annyiban, hogy újabb szívünk csücske lett #BabaBobóBambusz 🙂
De ez most még mindig Kevin és Dáci története 🙂
A nyári táborokban sokat dolgoztak együtt, Dáci alázatosan dolgozott, Kevin keményen tanult tőle, és a fejlődése szemmel látható és követhető volt hétről-hétre. Persze mindenki viccelődött velem, hogy milyen jó Kevinnek, hisz Dácin lovagol, közben Star-al is elkezdtek dolgozni, és persze volt, hogy a pálya szélén néztem mennyire ügyesek az #ÉnLovam és az #ÉnKisfiam 🙂
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akartam volna inkább én lovagolni – persze beosztottuk és dolgoztam én is Diamonddal -, de arra volt most hivatott a nyár, hogy ők ketten tanítsák egymást, és remekül megtették ezt!
Sokan mondták, kívülállók, szülők, és barátok és versenytársak és az edzők is, hogy tök jó nézni őket, ahogyan dolgoznak, sőt ez nem is munkának tűnt, hanem összehangolt, jól kivitelezett örömedzéseknek! Persze voltak kemény napok, amikor a 35 fokban kellett a pályán lenni, vagy amikor hideg volt és fújt a szél, és esett is 😀
De ők megcsinálták….
A mai nap ösztönzött arra, hogy írjak róluk. Ma edzésünk volt, és ma Kevin – kicsit hosszabb kihagyás után, mivel ő már Star-on dolgozik -, ma Dácin lovagolt.
Még amikor autóztunk lefelé Áporkára, megint viccelődtünk, ahogyan mindig szoktunk, hogy “perszejónekedmertkölcsönadomalovamat”, “jajAnyanelegyélmárolyanlóirigymindig”, “majdjólellovagolokénisStaron”, “tudodmikoraztbiztosannemStarazénlovam” 😀
Amikor leértünk hideg volt, szélvihar volt, és esett is … dehát az edzés, az edzés 🙂
Ültem a pálya szélén és néztem őket. Az első pillanattól kezdve a Ló és a Gyerek összhangban voltak, a Ló füle a Gyereken és figyelte minden jelzését, minden rezdülését és reagált rá. A legkedvezőtlenebb időjárási körülmények között is maximális összpontosítással dolgoztak ők ketten! Összepasszoltak, összeillenek 🙂
És annyira, de annyira büszke vagyok rájuk, táncol a szívem azóta is! Hiszen mi lehet nagyobb boldogság, amikor látod a gyermeked fejlődését, amikor látod, hogy jobb már, mint te magad, hogy megéri minden pillanat, amikor szívesebben aludnál hétvégén, de mégis felkelsz és felkelted, és mész, viszed, és tolod magad előtt!
Sorolhatnám még, mit megteszünk ezekért a pillanatokért, de szerintem minden Szülő tudja, ismeri, minden más sportban megvan ugyanez, és megvan ez a Büszkeség is!
Előttem az utódom! Tudom, hogy egyre jobb lesz idővel, hogy egyre többet fog fejlődni, tanulni, tudom, hogy lesznek kudarcai, csalódásai, fájdalmai, lesznek nehézségei, de már látom, hogy meg fog küzdeni vele… most már egyre jobban megerősített benne, hogy Star is egy megfelelő út lesz neki, hiszen, amit most a legszuperebb #DiamondSlidertől megtanult, megfelelően fogja majd használni a saját lován 🙂
És hálás vagyok a Férjemnek, hogy Dácit választotta nekünk, hogy hitt benne, hogy a western lesz a mi világunk, és hogy kitartott a lóbolondságunk mellett és velünk tart most is 🙂 🙂 🙂
És legfőképp hálás vagyok #DiamondSlidernek, az én imádott Dácimnak 🙂 Nem tudom leírni, mennyire szeretem, aki ebben a lovaséletben él, tudja milyen ez, ismeri ezt a fajta szeretetet, rajongás és alázat! Szeretem!
“Az én lábnyomom mellett most már mindig lesz egy patanyom is”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: