Szóval minket is elért…. itt a koronavírus 🙁
Valahol számítania kellett mindenkinek erre a helyzetre, hiszen nem gondolhattuk, majd minket elkerül….
Pénteken este, amikor a Viktorunk bejelentette, hogy bezárják az iskolákat, mi még egy lovaglással eltöltött 2 napos kurzus előestéjén voltunk. Kisfiammal és kedvenc kiscsajaimmal hallgattuk a bejelentést, érdekes volt, melyikük hogyan reagált rá 😀
Inkább mulatságos volt az első reakció tőlük, de bennem már peregtek a gondolatok, vajon hogyan is fogjuk ezt megoldani, a nagyfiam érettségi előtt áll, fontos mérföldkő az életében. Aztán a programdús szombat/vasárnap feledtette az akkori hirtelen aggodalmaimat.
Amikor a vasárnap – a kurzus végeztével – elindultunk hazafele Kevinnel, már az autóban a rádióból ömlött ránk a sok információ, nem is nagyon tudtam kiigazodni, az biztos volt, a gyerekeknek online távoktatás.
És hétfőn bementünk dolgozni…., gyerekek persze otthon, elgondolkodtató nap volt, kaptunk hideget és meleget is… sokan már nem nyitottak ki, találkoztam már maszkban közlekedő emberekkel, kozmetikus kollégák győzködtek, nehogy merjek dolgozni, mert elvisz a vírus!
Én hétfőn még meggyőződve írtam ki AMAZÓNIA oldalára, hogy dolgozom töretlen, amíg hivatalosan nem kell bezárni, hiszen nálunk a fertőtlenítés amúgy is mindennapos és kötelező.
Aztán este – amikor már a sokadik bíráló vélemény érkezett, hogy a pénz miatt tartunk nyitva – jött az ijedtség, a kisfiam mintha fájlalta volna a torkát. Tényleg komolyan megijedtem, ugye nem fertőztük meg úgy, hogy észre sem vettük. Fél óra alatt döntöttünk, hogy bezárunk másnaptól. Kentaurt is, Amazóniát is! Nem kockáztatunk, felelősek vagyunk a szeretteinkért.
Az első nap önkéntes karantén? Szinte olyan hétvége feeling volt először, tervezgettünk, mit is lehet csinálni a ház körül, negyed 11-kor még pizsamában rendeztem a dolgaimat a konyhában, szappanokat pecsételtünk nagyokat nevetve. Na azért voltak nem igazán pozitív gondolataim, de felülírtam őket, hiszen amíg fejben jól vagy, addig a lelked sem sír. Aztán sírt… amikor kiderült, a lovardát is bezárják, #DáciŐfelsége “nem elérhető” státuszba került határozatlan időre. Na bumm….ez megviselt, mindenféleképpen is… és mérges voltam a vírusra, a kínaikra, arra a betegre, aki behozta Magyarországra, Viktorunkra, mindenkire és mindenre!!
Maximálisan egyetértek ezzel a rendelkezéssel, csak nagyon szomorú voltam, mert Dáci az Dáci, akinek lova van, tudja, mit jelentenek ők nekünk… határozatlan időre elveszett egy olyan kötelék vele, ami nem pótolható, a “lószag terápia”!
Úgyhogy újraterveztem, és rájöttem, jóóóóó sok munka van itthon, amivel simán elleszünk néhány hétig, szerintem csilli-villi lesz a ház, végül is van 25 db ablakunk, 2 teraszajtónk, egy 2 szárnyas tükrös bejárati ajtónk, és bónusznak egy télikertünk ami 2 üvegajtós és négy padlótól-plafonig érő ablaksor az oldala, szóóóval nem unatkozhatok majd.
A kertről nem is beszélek… van mit szöszmötölni kint is, hiszen tavasz van, bújnak a virágok, rendberakásra vár a fű, hajtanak a fák, meg persze a gaz is, azt hiszem, jól elterveztem a tennivalókat. El is kezdtük szépen lassan, némi metszés, fű szellőztetés, söprögetés, terasztakarítás. Talán bekerülhetünk majd a Szép Kertek magazinba 😀
Amikor elővettem Piroska barátnőmet (porszívónk) és alaposan nekiugrottam a konyha+ebédlő+nappali szintnek, Kevin megjegyezte: “naa, jól elfoglalod magad, Anya” 😀 😀 😀
Vírus ide, vagy oda, az élet zajlik körülöttünk, és nem hagyhatjuk, hogy elfusson mellettünk. Ahhoz, hogy minél előbb kilábaljunk ebből az idegesítő és kétségbeejtő helyzetből, itthon kell maradnunk és itt kell megoldjuk a mindennapjainkat.
Mi megtettük, zsizsik létünkre lelassultunk, picit más életet élünk néhány hétig, de kihasználjuk minden percét!
Tegyétek ezt ti is, figyeljetek egymásra, örüljetek minden apró dolognak, hiszen ez az élet hajtómotorja, mosolyogjatok, szeressetek!
“Ámulj a létezés csodáján, és örvendezz, hogy megélheted!”
Ted Chiang
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: